Harvey Ball, Franklin Loufrani és az arc, amely mindenkié
Az egyik 45 dollárért rajzolt egy mosolyt, és soha nem védette le. A másik nevet adott neki, és licencbirodalmat épített rá.
Tíz perc Worcesterben
1963 decemberében a Massachusetts állambeli Worcesterben működő State Mutual Life Assurance biztosítótársaságnak gondja volt: egy másik céggel való egyesülés után a dolgozók lehangoltan jártak-keltek. A vezetőség „barátságkampányt” talált ki, és egy helyi reklámgrafikust, második világháborús veteránt bízott meg a grafikával — Harvey Ballt. Ball leült, és megrajzolt egy sárga kört, két ovális szemet és egy mosolyt. Nagyjából tíz percig tartott. 45 dollárt kapott érte.
Az eredeti nem volt tökéletes — az egyik szem kicsit nagyobb a másiknál, és a mosoly sem egészen szimmetrikus. Kézzel rajzolták, nem körzővel. A cég kinyomtatta az első száz kitűzőt; a kampány végéig több mint százezret osztott ki.
Gazdátlan arc
Sem Ball, sem a cég nem védette le a rajzot. Az 1970-es évek elején Bernard és Murray Spain testvérek, philadelphiai üdvözlőlap-boltok tulajdonosai, a „Have a Nice Day” szlogent írták az arc mellé, és tömeggyártásba kezdtek. 1971-re több mint 50 millió mosolygós kitűző kelt el.
Ball egyetlen centtel sem keresett többet rajta. A fia úgy emlékezett, hogy az apja sosem bánta — a világ minden tájáról érkező köszönőlevelek kedvesebbek voltak neki a jogdíjaknál. Ő alapította a World Smile Day-t, amelyet október első péntekjén ünnepelnek. 2001-ben halt meg. A sírkövén mosoly látható.
A világ legegyszerűbb rajzáról kiderült, hogy azt a legnehezebb megtartani magunknak.
Jó hírek Párizsban
Az óceán túlsó partján Franklin Loufrani francia újságíró és licencszakértő beléfáradt a vietnami háborúról és Nixonról szóló címekbe. A France-Soir napilapnak a „Prenez le temps de sourire” — „Szánj időt a mosolyra” — akciót javasolta. Az újság minden jó híre jelzést kapott: egy sárga arcot. Az akció 1972. január 1-jén indult. Állítólag ez a sárga mosoly volt az első szín, amely valaha megjelent a lap fekete-fehér címlapján.
Loufrani azt tette, amit Amerikában senki: védjegyként lajstromoztatta az arcot, és nevet adott neki — Smiley. Tíz millió matricát nyomtatott, és ingyen osztotta szét őket. Hamarosan jöttek az első licencek, köztük a Mars csokoládédrazséi, mindegyiken egy mosollyal.
A matricától a márkáig
1996-ban Franklin fia, Nicolas Loufrani vette át a céget, és Londonban megalapította a The Smiley Company-t. Nagyjából száz országban védette le a márkát, a logóból pedig életstílust csinált. Ma a Smiley több száz licencpartnerrel dolgozik — a Nutellától és a McDonald’s-tól a Moschinóig és a Fendiig —, a cég pedig nyeresége egy részét saját jótékonysági alapjának adományozza. A mosoly még a 2012-es londoni olimpia megnyitóceremóniáján is feltűnt.
Két történet
Akkor hát ki találta fel a Smiley-t? Elég egymás mellé tenni a két arcot.
A hasonlóságot nehéz nem észrevenni. A designtörténészek általában Harvey Ballt tartják a világot bejárt rajz szerzőjének. A The Smiley Company hangsúlyozza, hogy Franklin Loufrani volt az első, aki lajstromoztatta a mosolyt, és márkát csinált belőle. Mindkettő igaz. Ball arcot adott a világnak. Loufrani nevet adott neki — és tulajdonost.
Ugyanez a sárga arc egyenesen az emotikonokhoz és az emojikhoz vezet, amelyekkel ma nap mint nap írunk. Kevés rajznak adatott ilyen hosszú élet.
A mosoly korszakai
A holland Mr Maria stúdió Smiley lámpái nálunk várnak rád — sárgában és rózsaszínben, 11-től 40 cm-ig.
Lámpák megtekintése →Olvasd el ezt is: Miffy: Dick Bruna · Visszatérnek a lávalámpák · Kövesd: Smiley