A tér, amelyben élünk, nem semleges.

A szín, a forma, a textúra — a környezet minden eleme jelet küld az idegrendszerünknek, mielőtt még szavakba tudnánk önteni. A kék csökkenti a vérnyomást. A piros felgyorsítja a pulzust. A rendetlenség nyugtalanságot kelt, egy történettel bíró tárgy viszont — amit megtaláltunk, tudatosan választottunk, szeretünk — olyasmit épít bennünk, amit láncboltban nem lehet megvenni. Azt az érzést, hogy a tér a miénk.

Ez nem új tudás. Tudják ezt az építészek, a díszlettervezők, a pszichológusok. Tudják a művészek, akik mindig is értették, hogy a forma tartalmat hordoz — hogy az, ahogy valami kinéz, elválaszthatatlan attól, amit jelent.

A KICKOMI ezeknek a világoknak a találkozásánál született. Azzal a tudattal, hogy egy dizájnfigura a polcon nem kacat — szándékkal bíró tárgy. Hogy a gyűjtés a figyelem gyakorlása. Hogy olyan dolgokkal venni körül magunkat, amelyek valóban jelentenek nekünk valamit, az önrendelkezés egy formája — arról, hogy kik vagyunk és hogyan akarunk élni.

Itt semmi nem kerül ide véletlenül.
- Kejt